PÉCSVÁRAD TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN 

Pécsvárad a Szent István által 1000-ben alapított monostor által vált országos jelentőségű állam- és egyházszervezési központtá.  Ennek révén lett már a középkorban város. Pécsvárad ezer esztendeje szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Keleti-Mecseknek: déli lejtőjén, a Mecsek legmagasabb csúcsa, a 682 méter magas Zengő lábánál, a 6-os főközlekedési út mentén, Pécstől 19 kilométerre, Baranya megyében.

Éghajlatát a mediterrán hatás befolyásolja.

Címere a középkorban az apáti címer, a török idők után Sárkányölő Szent György, a gonosz legyőzője: a kék mezőben látható Szent György lovag lándzsájával ledöfi a sárkányt.

A város története

Ősidők óta lakott hely volt a Zengő déli lejtője, amit az őskorban a lengyeli kultúra népe, az ókorban a feltárt római villák sora tanúsít - Dombay János ásatásai nyomán.

Szent István Szent Benedek rendi monostort alapított az 1000. év táján Pécsváradon, Pannonhalma után a másodikat. Ennek emlékeit tekinthetjük meg ma is a várban.

A monostor első apátjának Asztrikot tartja az egyházi hagyomány, aki István király számára a koronát elhozta Rómából. István király két piac jogát  és mintegy  40  falut adományozott a monostornak, amelynek az állam- ás egyházszervezés volt a feladata a déli országrészben.

Az apáti palotát, a templomokat, a szerzetesházat a vár fogadta be. Kívüle éltek a vár szolgálónépei és külön a szabad polgárok. Szent István korában még nincs városi polgárság, 1258-ban Pécsváradon viszont már a szabad polgárok  pereskednek az apát földesúrral függetlenségük érdekében. Elérik, hogy külön városi bíróval, esküdtjeikkel és önkormányzattal irányítsák  életüket.

Pécsvárad két piaca mintegy 30-40 kilométer sugarú  körből vonzotta  az  iparosokat, kereskedőket. Helyben is jelentős  számban éltek iparosok, kereskedők, vállalkozók a középkorban. Szent István alapítólevele szőlőművelő, szántóvető, vasas, kovács, kádár, esztergályos, pék, fazekas, tímár, ötvös, ács, molnár és más szolgálattevőket említ  a  monostor népei között.

A  városnév kialakulása

A települést eleinte a monostorról és a Vashegyről (latinul Mons Ferreus, a Zengő középkori neve) nevezik meg. 1212-ben WARAD = vár(acska), kis vár néven nevezik egy  peres  iratban. Pechwaradról  Anjou  Károly Róbert király keltezi  egy  levelét 1316-ban.

A  Várad  elnevezés  azt  jelzi,  hogy 1212-ben, a tatárjárás előtt  már várszerű volt a monostor, hiszen térítés céljára alapították, és ezért falait megerősítették. Az önálló helynév arra is  utal,  hogy a monostor körül lévő Csigerkútja, Gyulakútja (ma Királygát),  Váralja  (ma a Mosó, Vár utca) kisebb falvai egyesültek, és ebből született meg Pécsvárad.

A  nagyobb királyi egyházak, pl. Pannonhalma, Pécsvárad, Szekszárd  városképző  szereppel bírtak. Civitasként,  azaz városként 1333-ban említik először Pécsváradot,  majd  az  1394,  1400,  1439 években. Oppidumként, azaz mezővárosként  1439-ben és a XV-XVI. század fordulóján szerepel az oklevelekben.

A bencés monostor élete

Az apátság civilizációs és kulturális központ volt. Ezeken a helyeken folyt a középkor szellemi élete. A hitélet, a térítés, az oktatás, a betegek  gyógyítása mellett a monostorban folytak a birtokvásárlások, tanúvallomások,  területi  viták  rendezése  is. Itt írták, tárolták az ügyekről születő iratokat, okmányokat, vagyis itt volt a káptalan. A XIII. században 32 könyvet (kézzel írt kódexet) említenek az apátság birtokában. Ezek a kincset érő kódexek is a monostorban készülhettek.

Idővel tanult világi emberek, pl. ügyvédek szegődnek az apát szolgálatába, hogy a jogi és pénzügyleteket intézzék. Képzésükben a monostor  is  szerepet  játszhatott. A 15. században a bécsi egyetemen tanuló pécsváradi diákokról is vannak adatok.

A török hódoltság (itt 1543-1686) idején Pécsvárad az 5 baranyai náhie (bírósági székhely) egyike. A virágzó középkori város a török  időkben lehanyatlik. Ekkor települ be a középkor folyamán még lakatlan hegytövi nagyút, ahová szerbek települnek. A török kiűzése után, 1696-ban  Pécsváradon 18 (12 magyar, 4 szerb és 2 német) családot írnak össze az adószedők. A magyar őslakosság átvészeli a török időket. A Bárdos, Bóna, Dékány, Hencz, Király, Szép, Szabó és  Kis családok leszármazottai ma is itt élnek. A magyarság  a  török  időkben veszi fel a kálvini vallást. 1689-től a pécsváradi  apát megkezdi a németek betelepítését, akik 1711-1721-től érkeznek tömegesen. A pécsváradi németség katolikus vallású, ma is meghatározó eleme a városnak.

A török után a pécsváradi apátok újraszervezik a szentistváni nagybirtokot.  Bár  szerzetesek  ide többé nem költöznek vissza, az apáti címet a pécsi püspök adományozza a mindenkori pécsváradi plébánosnak. 1998 óta Antal Géza a pécsváradi apát.

1777-re felépül a barokk Nagyboldogasszony templom a Szent István kori Szent Péter egyháza helyén.

A  nagybirtokot  Mária Terézia 1778-ban közalapítványi uradalommá  alakítja. Célvagyon lesz, feladata ekkor is kiemelkedő: a budai egyetem fenntartása.  Működését a királyi kamara irányítja. Mint kincstári birtokot  példaszerű jobbágyvédő politika, korszerű technológia jellemzi, így Pécsvárad és környéke dinamikusabban fejlődik, mint a környezete,  és  a török kori visszaesés után esélye nyílik a mezővárosi fejlődésre.

A Pécsváradi Közalapítványi Uradalom ezután egyike a történelmi Magyarország 5 főtiszti kerületének. Az uradalom alkalmazottain kívül gondoskodik a kegyúri egyházközségek templomairól, iskoláiról. Tisztviselőinek  házakat épít a város területén (ma is állnak a Szent Gellért utcában XVIII. századból  való barokk uradalmi lakóházak és a volt Arany Ló fogadó - ma Városi Könyvtár). A hiteleshely/káptalan 1778-ig működik a várban. 1848-ig a várban volt az úriszék, vagyis a földesúri törvényszék.

1793-tól száz éven át Pécsvárad katonai állomáshely, ahol laktanya és kórház  van a Hardegg vasas lovasok számára. A katonák XIX. század végéig tartózkodnak itt. Épületeik ma is állnak (A tiszti lakásokat a mai Pentagon lakóház, a volt katonai kórházat, laktanyát a Kollégium, az istállót az egykori mozi foglalja magába). 1842-ben Herry József  patikát épít a főút mentén, leszármazottai másfél századon keresztül gyógyítanak Pécsváradon. Az eredeti berendezés az 1980-as évek elején elpusztult. A patikaházban most alakítják ki a várostörténeti múzeumot.

Járási székhely

Az 1848. júniusi népképviseleti választások alkalmával első ízben  alakul  Pécsváradon is önálló választókerület 21 faluval, a mohácsi járás északi részén. Pécsvárad a mezőváros ügyvédje, Hegedűs Imre személyében országgyűlési képviselőt választ. Baranya új, hetedik  járása  alakul meg nagyjából e választókerület területén 1849 októberében a pécsváradi járással, amely 1966-ig állt fenn.

1855-ben felépül az Új Városháza, a mai Polgármesteri Hivatal. A mezőváros  központja  a múlt század végén már teljességgel azonos  a  maival.  1909-ben megépül  a Pécs-Bátaszéki vasútvonal, 1910-ben az állomás, 1912-ben indul  a  személyszállítás. (Sajnos, 2009 decemberében megszűntették.)  A vasút is hozzájárul a gazdasági élet megélénküléséhez: 1910-ben megalakul  a  Pécsváradi  Takarékpénztár. 1911-ben a helyi és környékbeli  tejtermelésre alapozva Fleischer Lipótné sajtgyárat alapít:  saját  kezelésű üzlethálózatuk volt Budapesten, szállítottak Belgiumba, Angliába, Német-, Olasz- és Franciaországba. A legnépesebb iparos céh, a molnárság évszázadokon keresztül,1948-ig  mintegy 25 vízimalom működik Pécsváradon. 1919-ben modernizálnak, részvénytársaságként  létesítik  a műmalmot.

Az első világháború, majd a trianoni határ megakasztja ezt a fellendülést.

Mindkét világháború pusztításai megkímélték a települést, a lakosság azonban sokat szenvedett és összetétele megváltozott. 1918 őszétől Pécsvárad is az antant szerb megszállás alá kerül 1921 augusztusáig - a megszállás végeztével a helyi szerbség Jugoszláviába  távozik, eltűnik Pécsváradról.

1934-ben Pécsvárad lakóinak száma 2.760 fő: 90 iparos dolgozott a településen.  Volt  gőztéglagyár, több benzin-töltőállomás, 3 fakereskedés,  gőzmalom,  mészégető, 4 mészáros, 20 kereskedő. Élénk társadalmi élet zajlott a számtalan egyesületben.

1945 után Pécsvárad népe, társadalma alapvetően átrendeződik, kicserélődik. Mintegy 180 katonai és polgári személy veszti életét a háborúban és a deportálások során. Néhány kivétellel áldozatul esik a mintegy 107 fős helyi zsidóság.  1944 karácsonyán viszik oroszországi munkaszolgálatra  a helyi sváb fiatalokat, főként nőket. 1946 tavaszán 86  polgárt  minősítenek volksbundistának, 36 házat, 449 kh földet vesznek  el  tőlük - ugyanekkor 134 család igényel összesen 395 kh földet, a Délvidékről, az Alföldről. 1947-ben Felvidékről érkeznek magyar  családok.  1948-ban  földműves szövetkezet alakul, 1949-ben alakít  tsz-t  30  új gazda, 1953-ban 22 gazda kerül kuláklistára. Az iparosokat, gazdákat szövetkezetekbe kényszerítik, a magánszférát államosítják.

Az  1953-ban  megépül a 6-os út. A község keleti határában új családi  házas  negyed  alakult  ki az ötvenes évek végétől napjainkig - Pécsvárad történelmi településrésze ugyanakkor szinte érintetlen maradt. Az ezredfordulótól kezdve a város nyugati részén, a Pécsi országút felett is új utcák nyílnak, korszerű családi házak épülnek.

1960-ban a megye mesterséget tavat létesít a Tóvölgyben, amit 1966-ban  Dombay  Jánosról neveznek  el.  A  Dombay-tó  környékén üdülőövezet  alakul  ki.  1962-ben  gimnázium  nyílt Pécsváradon, 1964-ben  elkészült  új  épülete, 1975-ben azonban központi döntéssel ezt is megszüntették. 1992. szeptember 1-én az önkormányzat újraindította a gimnáziumi oktatást. Az iskola pár év múlva megyei kezelésbe került, II. Béla Középiskola néven gimnáziumi, szakközépiskolai oktatást és szakmunkásképzést folytatnak.

Művelődési  Központ  épült  1962-ben,  amely 1966-76 között Kígyós Sándor szobrászművész vezetésével jelentős szellemi műhellyé vált. 1995-ben sportcsarnokkal, 2006-ban tanuszodával bővült és jelentős szabadidő-központtá alakult az intézmény. Ez a megszaporodott civil szervezetek otthona is.

1958-ban a  várban restaurálták a X. századi templomot, kis múzeumot nyitottak. 1967-ben megkezdődött  a  vár  teljes feltárása, amely 1988-ra, a Szent István-évre megnyílt a közönség előtt. 1996 tavaszán Baranya megyétől Pécsvárad város vette kezelésbe a várat. Azóta maga szerződik a működtetőkkel, jelenleg a Mons Ferreus Kft-vel. Pécsvárad jelentős erőket mozgatott meg a millennium idején és azóta is a vár folyamatos karban tartása érdekében. 

A városi cím

Pécsvárad  mezővárosi  státusza egy központi intézkedéssel szűnt meg 1871-ben, s ezzel elvesztek az 1333 óta folyamatosan viselt, csak  a  török  által  megszakított  városi jogai. Központi szerepe járási  székhelyként mégis megmaradt 1966-ig, és intézményeivel városi  funkciókat  látott el, közigazgatási, oktatási és kulturális szempontból  közvetítő  szerepet játszott egy városhiányos területen.

1966-ban megszűnt a pécsváradi  járás, beolvadt a pécsi járásba. Egyúttal a Pécsváradi Közös Tanács igazgatása alá  vonták  Zengővárkony,  Nagypall, Lovászhetény, Pusztakisfalu, Apátvarasd és  Martonfa  községeket, 1982-ben Erzsébetet, amelyek 1990-től  a  pécsváradi körjegyzőséghez tartoznak. Nagypall 1992-ben vált ki. 1970 július  1-jén  nyilvánították nagyközséggé Pécsváradot. 1978-ban, a pécsi  járás  megszűntével  Pécsvárad a komlói járáshoz, majd Komló városkörnyékhez kerül - a nagy múltú település a mesterségesen felpumpált iparvároshoz, amihez rendes közlekedés sem volt.

Az  államosítások,  szövetkezetesítések  korában sem települt Pécsváradra  a  helytől idegen vagy környezetszennyező ipari tevékenység.  Megőrződtek  a  hely  hagyományai: a gyümölcstermesztés, szőlőművelés,  iparűzés,  erdőgazdálkodás, idegenforgalom. Sokféle szolgáltatás jellemző, valamint az értelmiség jelentős koncentrációja.

A sorozatos leépítések ellenére megmaradt Pécsvárad központi szerepe. Az 1990-ben megválasztott önkormányzat lépéseket tett a városi rang helyreállítására. Göncz Árpád köztársasági elnök 1993. augusztus  20-án  a  vár  udvarán adta át a városi rangot tanúsító oklevelet.

Az 1990-es években jelentősen fejlődött Pécsvárad kommunális ellátottsága: az ivóvíz- és szennyvízcsatorna-ellátás, a gáz-, a telefon-, az úthálózat fejlesztése. 

Civil társadalom    

Az 1990-2000-es években egyre több civil szervezet jelenik meg a város életében, miközben az állam egyre inkább magára hagy bizonyos humán területeket. Ma az egyéni, civil kezdeményezések adják a város kulturális és társadalmi életének jelentős hányadát, és csaknem minden korosztályt megszólítanak a legfiatalabbaktól a nyugdíjasokig, az egyének érdekeinek védelmétől a város szépítéséig, az értékmentésig.

2003-ban a Zengőre telepítendő lokátor elleni tiltakozásokkal kerül Pécsvárad a figyelem központjába. A Honvédelmi Minisztérium már 1996-ban lépéseket tett lokátor építésére a Zengő csúcsán, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén, amit EU-csatlakozásunk után a Natura 2000 is védett. Civil szervezetek emelték fel szavukat a védett terület érdekében: 1996-tól a Pécsváradi Várbaráti Kör, 2004-től, amikor meg akarták kezdeni az építkezéseket, a Civilek a Zengőért Mozgalom. Tiltakozásukkal sikerült érvényre juttatni a természet azaz az ember érdekeit.

***

A címer kialakulása

A török előtti időkben a városa földesura, az apát címere szerepel az okleveleken. A török után kezdik használni Pécsváradon először pecséten, majd később címerben Sárkányölő Szent György alakját. A városi címerek legelső megjelenési formája ugyanis a pecsét, amelyre rendszerint a város védőszentjének képét vésették fel.

A védőszent

Sárkányölő Szent György ókeresztény vértanú. A líbiai Sylena várost szabadította meg a sárkánytól, amely betegséget, pusztulást hozott a településre. Szent György a gonosz, a pusztulás legyőzésének, a tavasz tél felett aratott győzelmének jelképe.

Magyarországi tisztelete már Szent István korában jelentkezik. Első királyunk Nagyobbik legendája szerint István "Szent György vértanú zászlaja alatt" vonult hadba a pogány lázadók, Koppány ellen. 

Középkori Szent György-ábrázolás Pécsváradon egyelőre nem ismeretes. Itteni tisztelete a török utáni időkben bukkan fel, a háborútól, járványoktól való megszabadulás emlékére. A kuruc- és rácdúlás után az 1710-es évek végén súlyos pestisjárvány söpört végig Baranya megyén, és csak 1710 után kezdett az élet helyre állni. 1724 után tömegével készültek a pecsétek.

Pécsvárad önálló mezővárosi élete a 18. században új fejezetbe lép, a város a rosszat legyűrvén, valóban új életet kezd. Az egyházi, vallásos vonatkozású pecsétek Pécsváradon is 18. századiak, tehát igen koraiak. A 19. században ezeket világira változtatják át. Pécsváradon ez nem történik meg.

Pécsváradon a legrégebbi ismeretes pecsét 1734-ből származik "SIGIL.DSS.MARG.PETWARR.1734" felirattal. A képmezőben Sárkányölő Szent György látható vágtató lovon, amint leszúrja a sárkányt. Jobb kezében korbácsot tart egy 1783. keltezésű iraton.

"SIGIL: PRIVIL: OPP. PÉCSVÁRAD" feliratú pecsét található egy 1786-os iraton. Feltételezhető, hogy a két pecsétet egyszerre is használták. 1789-ből, 1846-ből származó pécsváradi pecsétek is ismeretesek.

A város főterén 1806-ban állított Szentháromság-szobor fogadalmi jellegű, nagy járvány után emelték, ezért gyógyító- és védőszentek megjelenítése jellemzi. Főoltárán a város védőszentje, Sárkányölő Szent György látható. Ismeretes volt egy múlt századi Szent György-kép is Pécsváradon, amely 1956 után eltűnt.

Pécsett a barokk Megyeházán Baranya mezővárosainak címereit 1881-ben domborműveken örökítették meg. Pécsvárad címerén Szent György balról jobbra fordulva döfi le lándzsájával a földön vergődő fenevadat.

A címer mai használata

Ezen ábrázolások és főként ez utóbbi alapján újította fel Pécsvárad önkormányzata 1992-ben a Szent Györgyöt ábrázoló címert és pecsétet. Kivitelezője Csizmadia László, Pécsváradon élő grafikusművész. A település 1993 augusztus 10-én nyerte vissza városi rangját.

A címer színei

A lovag és a sárkány ezüst, a palást vörös, a föld zöld, kék háttérrel.

Gállos Orsolya

Szent István alapította bencés apátság

A pécsváradi bencés apátság, a török kiűzése után uradalmi központként működött, jelenleg múzeum és szálloda. Az altemplom apszisában található freskó Árpád-kori művészetünk egyik legkorábbi emléke (1158).

Az 1955-1988 közötti időben zajlott régészeti feltárás a Szent Benedek Regulája szerinti bencés monostort mutatja be a pécsváradi vár udvarán. 

A vár észak-nyugati szárnyán a földszinten található a Géza fejedelem korabeli udvarház korjelző lőrésszerű ablakaival. Trónra lépése előtt, 998-ban ezt adományozta Szent István az egyháznak. A Rómából a koronát elhozó Asztrik volt a monostor első apátja. 

A középkori felvonóhídon, a farkasverem felett lép ma a látogató a X. századi monostor területére. Jobbról a monostor, balról annak kápolnája, az előterében múzeum található. Továbbá a monostor épségben megmaradt egyik temploma a X. század végéről. A monostor további részeit az udvaron, a romkertben szemlélhetjük: nagyméretű gótikus csarnoktemplomhoz vezet a lépcsőfeljáró a kapubejárattal szemben. A templomhoz oldalról kápolnák csatlakoznak. A templomtól délre a XIV. században kerengős gótikus kolostort alakítottak ki. Látható az 1351-ben épült nagyméretű apáti palota első szintje, továbbá a gótikus kolostor közösségi helyiségei. 

A monostort már alapításától fogva várszerűen megerősítették. Erről nevezték a helyet Váradnak, Pécsváradnak. Több bástyája közül a legkésőbb, a török ellen 1490-es években épített torony maradt meg. A török ideérkezte, 1543 júniusa előtt a kolostorvárat utolsó apátja, Martinuzzi Fráter György felrobbanttatja, s ekkor megsemmisülnek az udvaron álló pompás építmények.

A török után Közalapítványi Uradalmi központ lesz a vár. Megtartják és kiegészítik a középkori alapú várfalakat. A barokk kor építkezéseit őrzi a kovácsműhely, emeletén Kígyós Sándor állandó kiállítása látható. Továbbá az István Király Szálló földszintje, amelyre az 1980-as években épített két emelettel alakítják ki a mai szállodát, s összekötik a XV. századi toronnyal. 

A kapu feletti évszám szerint 1754-ben nyitották a középkori falakon a vár gazdasági bejáratát. Ettől balra áll Borsos Miklós István király-szobra.

Az államalapítás-kori monostor emeleti szintjén ma reprezentatív termek szolgálnak konferenciák, esküvők, ünnepségek, koncertek céljára.

Borsos Miklós: István király

Mellszobor a vár udvarán

A X. századi vártemplom apszisa előtt álló mellszobrot Szent István születésének 1000. évfordulóján, 1969. augusztus 20-án avatta dr. Györffy György történész, az alkotó jelenlétében. Borsos Miklós szándékosan kerülte a portrékészítést, hiszen az államalapító arcát nem ismerjük. Jelzésszerű a kereszttel megpecsételt palást és a korona is, a szobor mégis fenséget, erőt sugároz. Márványtalapzatában fémbetűkkel áll a mű címe: I. István – az avatás idején István szent voltának hangsúlyozása tilos volt világi körökben.