object width="640" height="385">

Mit ér azonban a fuldoklónak dobott mentőöv, ha azon nincs kötél, és a hajó is menthetetlenül süllyedni látszik? Mit érdemlünk mi matrózok, ha hagytuk, hogy húsz éven keresztül minden kapitányunk mindig ugyanarra a zátonyra kormányozza viharvert vitorlásunkat? Mit érdemlünk, ha örvendezve borulunk kapitányunk lábai elé, mert alkotmányba iktatná, hogy zászlónkba címert hímezhetünk, miközben ő dávidcsillagos lobogót húzat az árbócra?

Az, hogy egy törvénynek milyen jelentősége van, tartalmán kívül meghatározza, mikor, milyen valós célból, és hogyan született ez a törvény. 1990-ben minden rendszerváltó pártnak szerepelt a választási programjában az elcsatolt részeken élő magyarok állampolgárságának visszaadása. Erre bizony kevesen emlékeznek. Nem szerencsések a „Mi lett volna, ha” kezdetű eszmefuttatások, de ez esetben hasznos lehet. Amennyiben akkor visszaadják az állampolgárságot, nem csupán elcsépelt és hazug retorikai elem lett volna a tizenötmillió magyar egysége, hanem meghatározó erő Kelet-Közép-Európa újjárajzolódó térképén. Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia szétesésekor az ezeréves magyar földön élő magyar állampolgárok, jó eséllyel vívhatták volna ki – egy magyar érdeket képviselő erős kormánnyal – a visszacsatolást, vagy az autonómiát. Az időben meghozott törvény gátat vethetett volna a külhoni magyarság további kiszolgáltatottságának, megaláztatásának. Vajon miért nem így történt?

2004-ben a Magyarok Világszövetségének bátor kezdeményezése, hogy népszavazással kényszerítsék az országgyűlést a kettős állampolgársági törvény megalkotására, megbukott. Legalábbis ez van a köztudatban, de mi áll a bukás mögött?

2000-ben az akkor kormányon lévő Fidesz által nem megfelelőnek tartott személy lett az MVSZ elnöke. Fennállt a veszély, hogy e nagy múltú szervezet tevőlegesen fölvállalja a magyarság sorskérdéseit, így azonnal lépett. Egy törvénytelen országgyűlési határozattal megvonta az állami támogatást az MVSZ-től, és szervezett lejárató kampányt indított ellene. Orbán Viktor már ekkor is igyekezett kíméletlenül eltaposni mindenkit, aki szavak helyett tettekkel szolgálta hazáját. A 2004-es népszavazást nem a szokásos választási csalások, nem is a szocialisták ellenpropagandája buktatta meg, hanem a Fidesz! Amennyiben Orbán erre a nemzeti sorskérdésre csak tizedannyi energiát áldoz, mint a hőn áhított diktátori poszttal járó kétharmados húsosfazék megszerzésére, megfelelő számban győznek az igenek! Egy pártoktól független alulról építkező kezdeményezésben érvényesült volna a nép akarata. Oly sok év után öröm és önbizalom ébredt volna abban, aki még magyar, de a parlament folyosóján a jobb és baloldali hazaárulók eldöntötték: inkább még egy jó nagy pofon kell nekünk. Megkaptuk.

Azután jött a következő. Kevesen tudják, hiszen a sajtó elhallgatta, hogy a Magyarok Világszövetsége 2007-ben újraindította a kezdeményezést. Továbbra is rettegett a hatalom a népszavazás sikerétől, olyannyira hogy az Alkotmánybíróság odáig süllyedt, hogy saját korábbi határozatával ellentétes döntést hozva, megtagadta azt, ami jogi nonszensz. Ettől a határozattól kezdve már a jogállamiság látszatáról sem beszélhetünk.

2004. december 5-én megtartott és a 2007-ben megkísérelt kettős állampolgársági népszavazás történelmi pillanat volt, és ha ekkor sikerrel zárul, sorsfordító lett volna.

Közben 2006-ban volt egy kicsi forradalmunk. Sok határon túli magyar testvéremet ölelhettem át a Kossuth téren örömteli reménnyel. A remény addig tartott, míg a spontán tüntetők kisszínpada mellett meg nem jelent a tökéletes fény és hangtechnikával ellátott, fedett Fidesz színpad és a vekkerórás félnótások. Három napot adtak a Gyurcsány-rezsimnek, és négy év múlva halált megvető bátorsággal szavaztak. Nem is maradt el az eredmény, 2010-ben megalakulhatott a Fidesz Forradalmi Kormánya.

Engedélyezték a házi pálinkafőzést és a kettős állampolgárságot. Nem is gondolnánk mennyi közös vonás van a két törvény között. Mindkettővel olcsón vásároltak népszerűséget. Ezekkel elkerülhető, hogy rövid időn belül ellenforradalom legyen. Mindkettővel elkéstek. A pálinka már nem pótolja a munkát és a kenyeret a hárommillió koldusnak és munkanélkülinek. A kettős állampolgárság már nem pótolja azokat a történelmi lehetőségeket, amelyeket a hazánkat húsz éve bitorló és a magyarság felszámolását terv szerint végrehajtó hazaáruló pártok, élükön a Fidesszel, tudatosan elmulasztottak.

Átgurult a narancs a trianoni határon, hogy az álságos, orbáni nemzeti egységet meghonosítsa. Megszületett ugyan a törvény, de aki figyelemmel kíséri a híreket, láthatja Martonyi és Schmitt nyilatkozataiból, a MÁÉRT összehívásának botrányos körülményeiből, hogy túl sok jóra ezek után sem számíthatunk. Ők reálpolitikusok, egy sorstalan kis nép irracionálisan keletkezett, kormányok feletti hatalmának szánalmas végrehajtói. Kifordult sarkaiból a világ. Egyetlen magyar ember sem fogadhatja el ezt az irracionalitást. Mindent vissza! Csak ez a gondolat lehet alapja a Kárpát-medencei magyarság egyesítésének.