A „dák-román” elmélet

Románia rendkívül erős propaganda-gépezete hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz, hogy meggyőzze a világot a jogfolytonosságáról, s arról, hogy Romániának Erdélyhez való jogai mélyen gyökereznek a történelemben. A 18. század vége felétől az úgynevezett “római származás elméletét” használták ezen igény alapjaként. Jelenleg pedig a “dák-román elmélet” szolgál a jogfolytonosság alapjaként.

Miként magyarázható az, hogy a római és dák ősök állítólagos ivadékai – legalább a művelt papok! -- nem latin betűket használtak, hanem szláv cirill betűket? Magyarok és erdélyi szászok nyomtattak könyveket és nyitottak iskolákat nekik a 16. századtól kezdve, és az állítólagos dák-románok így ismerkedtek meg először a latin betűkkel. (Köztudott, hogy az első román nyelvű Bibliát is Budapesten nyomtatták!) Valójában az oláh-román irodalmi kultúra bölcsője is Erdély volt – de a magyarok és a németek jóvoltából!

Tudja-e, hogy a 13. század végéig feljegyzett 511 erdélyi falunév közül csak 3 volt az oláh-román nyelvből való? A híres római városépítők állítólagos dák-román utódai Erdélyben egyetlen várost sem létesítettek. Sőt, a román nyelvben még a várost jelölő oras szó is az ómagyar waras kölcsönzése! Az is érdekes, hogy 1920 előtt egyetlen erdélyi folyó vagy nagyobb patak neve nem származik az oláh-román nyelvből.

   Alexandru de Cihac román nyelvész szerint a román nyelv szókincse így tevődik össze:

45. 7% szláv eredetű, 31. 52% latin, 8. 4% török, 7% görög, 6% magyar, 0. 6% albán. Hol van hát az a sok dák eredetű szó, amiket elvárnánk az állítólagos dák-románok nyelvében?

Cihac bizonysága szerint az oláhok-románok bőven kölcsönöztek szavakat különböző szomszédaik nyelveiből. Mármost, a történelem és a régészet világosan mutatja, hogy a germán nyelvű gótok és gepidák, mint jelentős kultúrnépek éltek a későbbi Erdélyként ismert földön. Hogyan lehet az, hogy az állítólagos dák-románok szókincsében nincsenek gót és gepida kölcsönszavak?

A román történetírás atyjai, az oláhosodott Sinkai György és Major Péter Budán a 19. század első felében tették közzé gondolataikat az oláhok-románok eredetéről. Állításuk ez volt:

„Miután Trajánusz római császár Kr.u. 101 és 106 között meghódította a vitéz dákok birodalmának szívét, elrendelte a megmaradt dákok lemészárlását, illetve deportálását, majd latin nyelvű gyarmatosokat és katonákat telepített az újonnan létesült Dácia nevű gyarmatra. Következésképpen ezek ivadékai, a későbbi oláhok-románok – Sinkai és Major szerint! – tisztán római eredetűek, keveretlen fajták.

Amikor pedig Aureliánusz császár 271-ben elrendelte Dácia kiürítését, az emberek nagy része ott maradt, és ivadékaik földművesekként ugyanazon a területen folytatták életüket. Ez a ‘római származás’ elmélete.”

Ezt az elméletet azonban a tárgyilagos kutatás idővel végérvényesen megdöntötte. Mégis, a római származás elmélete újabb és újabb változatokban bukkant fel. A legújabb azon kötetben olvasható, amelynek címe magyarul így hangzik: “Az őslakos és bevándorolt népek közti kapcsolatok Románia területén”.

Az elmélet újabb változata:

 “ Trajánusz nem irtotta ki a dákokat, ezek nagy tömegben maradtak meg Dáciában, de a nyelvük és a kultúrájuk gyors latinizáláson ment át, s így a dákok, összeházasodván a rómaiakkal latinul beszélő ‘dák-románok’ lettek, ivadékaik a római légiók 271-ben történt kivonása után helyben maradtak.”

1986 végén a Magyar Tudományos Akadémia háromkötetes művet jelentetett meg ERDÉLY TÖRTÉNETE címmel. A szerzők komoly bizonyítékokra támaszkodva kereken elvetették Romániának a dák-román elméletre épített s Erdélyre tartott történelmi jogigényét. Nem sokkal később Románia hivatalosan ’fasizmussal és szándékos történelemferdítéssel’ vádolta a Magyar Tudományos Akadémiát.

E vád kapcsán érdekes rámutatni arra, hogy 1985-ben Déva közelében 17 sírt tártak fel, amelyek a magyarság honfoglalás kori jelenlétét bizonyították. Azonban a sírokat hivatalos utasításra bebetonozták! Hasonlóképpen az 1976-ban Gyulafehérvár mellett és 1986-ban a Kolozsváron feltárt honfoglalás kori magyar sírok vizsgálatát hivatalból beszüntették. Ugyan miért retteg a hivatalos Románia a kiásott bizonyítékoktól?

Ugyanazon témában mindenkinek nem lehet igaza! Ha a “dák-román elmélet” helyes, akkor a magyarok történetírása hamis, és végig téves. Ha azonban nem helyes, akkor példátlan méretű történelemhamisítás történt, és ezt a hamisítást igazságként erőszakolták rá millió és millió romániai gyermekre és felnőttre.

S még egy másik dolog. Ha a korábbi Dácia földjén latin nyelvű nép vált volna kereszténnyé, az esemény biztosan nagy szenzációt okozott volna mind Rómában, mind Bizáncban, és a meglelt Dáciába tett püspöki látogatásokat is feljegyezték volna. De ilyen feljegyzések nincsenek, és Erdélyben sem találták régészeti bizonyítékait ’pogány dák-román’ templomoknak és temetőknek, hogy ’keresztény dák-román’ templomokról és temetőkről ne is szóljunk

Ellenben a történelem feljegyezte, hogy Baziliosz bizánci császár 1018-ban döntően levervén a bulgárokat és oláh segítőiket, a kóborló oláhokat – a görögül: vlachos – az ochridai érsekség egyházi fennhatósága alá helyezte. Ochrida pedig Albániától délkeletre fekszik. Csupa véletlen-e az, hogy mind az erdélyi, mind az Erdélyen kívüli oláhok-románok egyházi szervezete alak szerint még 1715-ben is Ochrida alá tartozott? Ez különösen azért jelentős, mert Bizáncnak a Magyar Királyságon belül sohasem volt szava!

Miért volt a liturgia nyelve a hagyományos oláh-román egyházban se latin, se oláh-román, hanem szláv még a 19. század közepén is? Azért, mert nagyon szoros szálak fűzték a Balkán –félsziget szláv népeihez.

A “2050 éves Románia”…?

Láthatjuk azon érveket/bizonyítékokat, amelyek homlokegyenest ellentmondanak a dák-román elméletnek, s amelyen Románia Erdélyre támasztott jogigénye alapul. Hogy nemzetközi szinten erősítsék ezt a jogigényt, a román propagandisták hatalmas erőfeszítéseket tettek az 1980-ban, Bukarestben rendezett 15. Nemzetközi Történelmi Kongresszus idején, amikor Románia – nem kis büszkeséggel – ünnepelte Nagy-Romániát és az Erdély földjén létesült “román állam 2050. születésnapját”.

A kongresszus némely résztvevője bizonyára elgondolkodhatott: miként felejthette el Románia megünnepelni a “2000. születésnapját” 1930-ban?       

Angol és francia történészek bizonyítékai

   Colin McEvedy angol földrajz- és történelemtudós szavai:

“A modern Romániában lakó, a latin leánynyelvén beszélő havasföldiek (Wallachians) és moldvaiak (Moldavians) először a 14. században említtetnek. Későbbi állításuk, hogy a Kr.u.a 2. században odatelepített rómaiak utódai, célzatosnak és kevéssé hihetőnek látszik. Ugyanis, a rómaiaknak Románia földjéről (270-ben) történt visszavonulását és az oláh (Vlach) államok megjelenését évezred választja el, amelynek során e föld szláv és nomád népek birtokát képezte, és amelyből teljesen hiányzik a római továbbélés bizonyítéka. Szinte bizonyos, hogy az oláhok a Balkán nyugati részéről származtak.”

McEvedy szavait illően erősíti Pierre George és Jean Tricart francia történészek műve: L’Europe Centrale - Geographie Physique et Humaine /Közép-Európa természeti és népességi földrajza (a 11. században).

 A havasalföldi és moldvai fejedelemségeket magyar királyok létesítették a 14. században Magyarország védelme és hűbérurasága alatt. Míg az oláhok-románok Erdélybe való bevándorlása, az oláh fejedelemségeknek a török általi hódoltatása előtt lassú volt, később, de különösen a 18. században, több százezren menekültek át védelmet keresve és találva a magyar uralom alatt.

Erdély valóságos meseország

Európának van egy része, a neve Erdély, ahonnan a tudósítóknak érdemes lenne híreket gyűjteni. Erdély mégis nagyon ritkán szerepel a világhírek között. Mi ennek az oka? Talán az, hogy Erdélyről nem érdemes a hírközegeknek beszámolni?

A legtöbb ember elméjében az “Erdély” név “Drakula-gróf”-hoz kapcsolódik, akit félelmetes kastélyában képzelnek el, a kastélyról pedig azt hiszik, hogy komor erdők közepette állt, valamely hegyvidéken, amely talán Ruritániával volt határos az Óperenciás tengeren is túl.

Jóval délre Erdélytől, Bukaresttől észak-nyugatra fekszik Tergoviste városa, ahonnan  évszádokon át kormányozták a Havasalföldi Vajdagásot, amely a Magyar Királyság hűbéres államaként létesült a 14. században. Erdély pedig a Magyar Királyság fontos része volt 1920-ig.

Drakula román “nemzeti hős”?

A román kormány 60 millió dolláros emlékparkot tervez építeni jövő nyárra Erdélyben, a románok nemzeti hőse Drakula gróf tiszteletére, aki ’magyarok és törökök ellen harcolt a 15. században’. A park megépítését, amely a „Dracula Birodalma” nevet kapja, egy ismeretlen amerikai cég vállalta el. [A jenki cégnek fogalma sincs, hogy még napjainkban is hány Drakula-féle “nemzeti hős” él Romániában, akik a trianoni gyászbékével hozzájuk dobott 3 milliós magyarságot sanyargatják.] Baráti szomszédink ezen kívül terveznek még Drakula Könyvtárat és Drakula Intézményt is. Világszerte már 4000 Drakula Klub működik, ahonnan évente várják a pénzes turistákat. (forrás: BBC, 2001. 04.)

---

Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek. Zsigmond, Magyarország királya és a Német-Római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte. II. Vlad kegyetlen ember lehetett, mert oláh alattvalói a Drakul gúnynevet adták neki – ennek jelentése pedig ‘sárkány’ és ‘ördög’.

A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Dracul Vlad fiat, a későbbi IV. Vladot. Ez az ember vált ismertté, mint “Karóbahúzó Vlad”, s végül, mint “Drakula gróf.” Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy a nélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe.

1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország nagy reneszánsz királya Corvin Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta, és Budavárban bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték.

(Az elmondottakat tudván senkise keresse “Drakula gróf” kastélyát Erdélyben. Alattvalói sem voltak erdélyiek!)

Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című könyve rémregényként íródott a Frankenstein-szörny mintájára és nem volt tekintettel a földrajzi és történelmi tényekre. Stoker azért helyezte könyvének “Drakula-gróf”-ját Erdélybe, mert e földrajzi névben valami titokzatos, valószínűtlen mesevilág volt sejthető. A valóságban Erdély akkor a Magyar Királyságnak elbűvölő, művelt része volt az Osztrák-Magyar Monarchián belül.

Erdély 1920-ig Magyarország része volt. 1920 óta – kivéve Észak-Erdélyt 1940 és 1944 között, amikor újból Magyarországhoz tartozott. Erdély és a Székelyföld lakossága évtizedek óta szenved a beteges sovinizmus miatt. Románia, területének megnagyobbodása ellenére sem képes biztosítani lakosságának a 21. századhoz méltó emberi életmódot.

Trianon és a pánszlávizmus

Nehéz elhinni, hogy a legtökéletesebb földrajzi egység a Kárpát-medence feldarabolása megtörténhetett. És mégis megtörtént! A belőle származó szenvedés szavakkal le nem írható! Íme a tényezők:

A pánszlávizmus alá bújt orosz imperializmus, más szóval Oroszország évszázados törekvése volt, uralma alá egyesíteni a szláv nyelvű népeket: oroszt, ukránt, lengyelt, csehet, szlovákot, szerbet, horvátot, szlovént, bulgárt és macedónt. Ez a cél nem valósulhatott meg az első világháború /1914-18/ végén, de csaknem valóság lett a második világháború /1939-45/ eredményeként. 1945-ben a pánszláv előretörés az orosz hatalmat Hamburgtól 50 km-re juttatta.

A cári Oroszország volt az állam, amely az első világháború közepén Franciaországgal, Nagybritánniával és Olaszországgal együtt a Román Királyságnak ígérte Magyarországnak több mint egyharmadát, ha a románok megtámadják akkori szövetségeseiket, az Osztrák-Magyar Monarchiát és Németországot, az ú.n. Központi Hatalmakat. Az idevágó Bukaresti Titkos Szerződést 1916. augusztus 17-én írták alá! Alig két héttel később Románia megkezdte csapatainak Erdélybe való ömlesztését. Erdély határai pedig védtelenek maradtak a szövetséges felé! Az Egyesült Államok kormánya elutasította a Bukaresti Titkos Szerződést, mint rá nézve kötelezőt, és nem is cikkelyezte be a trianoni békeszerződést, amelynek előzetes tárgyalásaiból a magyar küldöttséget egyszerűen kizárták – csaknem foglyokként őrizve tagjait a párizsi Madrid-szállodában.

Mégis, 1916. december 6-án Bukarest maga is a Központi Hatalmakhoz került és Románia különbékét kért. Ezt 1918. május 8-án úgy írták alá, hogy Románia alig szenvedett területi veszteséget. Aláírván e különbékét, Románia eljátszotta igényét a Bukaresti Titkos Szerződésben neki ígért és mohón kívánt jutalomra. Mégis, 1920-ban – az erdélyiek népszavazása nélkül! – Románia a történelmi Magyarországból 102, 000 négyzetkilométernyi területet kapott, kereken 10, 000 négyzetkilométerrel többet, mint ami csonka-Magyarországként megmaradt!

A pánszlávizmus örve alatt terjeszkedő orosz imperializmus mellett Magyarország feldarabolásának további súlyos okai voltak, mert a szörnyű műveletben résztvevők – az angol, francia és amerikai kormányképviselők illetve politikusok -- nem ismerték a földrajzának, történelmének és néprajzának fontos tényezőit, amelyeket durván meghamisítva mutattak be a leendő kisantant államok. (Például a Ronyva patakot hajózható folyónak jelölték!)

Lloyd George Anglia korábbi miniszterelnökének beismerő szavai 1928-ban:

“Az egész dokumentáció, amelyet a béketárgyalások idején bizonyos szövetségeseik eléjük terjesztettek, halom hazugság és hamisítás volt, és ők azon hamis alapokon határoztak.” /Henri Pozzi: La guerre revient – A háború visszatér. Párizs, 1933./

A történelmi Magyarországból kivágott területeknek egyetlen négyzetmétere sem jutott a szomszéd államoknak népszavazással.

Az is megjegyzendő, hogy Magyarország létrejöttekor, a 9. század végén – a tárgyilagos történetírás szerint! – a Kárpát-medencében nem éltek oláhok, szerbek, csehek és rutének, de akik aztán a későbbi századokban jutottak oda, főként, mint menekültek.

A trianoni parancsolt béke említett okain kívül súlyosbította a helyzetet Franciaország akkori miniszterelnökének Clémençeau-nak dühöngő gyűlölete minden iránt, ami magyar. A fia magyar hölgyet vett feleségül és amint hírlik az após beavatkozásai miatt a fiatal pár öngyilkos lett, később pedig leányuk is.

Trianon után…

A feldarabolás előtt Magyarország minden vidéke, mint természetes alapra, a belső alföldi medencére támaszkodott az ezeréves határok között. Ez a kimeríthetetlen gazdag termővidék a széleken fekvő felföldek népeinek is munkalehetőséget, kenyeret biztosított. A magyarság ősi államalkotó ereje mellett a gazdasági egymásrautaltság ereje tartotta fenn ezer éven át az integer magyar határokat, amelyeknek erőszakos megváltoztatása sem szüntethette meg az összetartozást követelő gazdasági viszonyokat, amit legjobban bizonyít az, hogy csonka-Magyarország külkereskedelmi forgalma továbbra is az elszakított területekkel volt a legélénkebb.

A magyarság évezredes magas kultúrájával, fejlett gazdasági, közigazgatási érzékével évszázadok óta az itt lakó népek, megelégedésére vezette, irányította az elszakított területeken is a gazdasági életet.

- oo O oo -

A trianoni béke a Duna-völgyén szinte gyógyíthatatlan gazdasági válságot teremtett. Trianon után magyar-gyűlölő rablóbanda vette át a térség vezetését. Hodzsa Milán, a csehszlovák kormány volt földművelésügyi minisztere:

„a Duna a miénk, nem szabad veszélyeztetni tulajdonjogunkat. A Csallóköznek megbízható földművesek kezében kell lenni. A lefoglalt birtokokra szlovákokat és cseheket kell telepíteni…”

Vesejak délszláv agrárminiszter hasonló nyilatkozatot tett, és Constantinescu román földművelésügyi miniszter a szenátusban ezeket mondta 1923-ban:

“Erdélyben a Temes-Torontáltól Aradon át Szatmárig húzódó határzónába eső kisajátított területet arra a célra tartottuk meg, hogy oda határainkon túl élő és havasi oláhokat telepítsünk, mert úgy gondolom, hogy ez a kisajátított terület csak azokat illeti meg, akik a román nacionalizmus bölcsőit képezhetik…”

Ilyen “szociális” szempontok vezették a magyar földdel megajándékozott utódállamokat a magyarság gazdasági erejének megtörésére irányuló agrárreformok végrehajtása során.

A délszláv kormány 28 féle adóval sújtotta a Magyarországtól elszakított vajdasági területet! Hasonló magyarirtó gazdasági politika sorvasztotta Erdély egykor virágzó városainak gazdasági ütőereit és állította meg a Felvidék jól működő gyárüzemeit is. -- Meddig még Uram! +++ Tóth Judit

---------------

Irodalom:

Az Igazságért, Bp. / A 150 oldalas Trianon-album megjelent dátum nélkül a két háború között

Dr. Kazár Lajos: Erdély a Tények szerint, Canberra, 1989.